|
|
|
|
Válassz kártyát! A memóriakártyák fő felhasználói a fotósok, videósok, hiszen a legtöbb kamera ilyen eszközökre menti a képeket, filmeket. A videokamerák között előfordul még olyan, amelyik merevlemezre rögzít filmet, illetve a DV kazettás kamerák is elterjedtek a professzionális szegmensben - viszont a kártyák egyszerű használatával, megbízható működésével, strapabírásával nem versenyeznek a beépített merevlemezes, illetve DV vagy digitális Beta kazettás megoldások. A memóriakártyák elterjedéséhez szükséges volt, hogy a kezdeti, fél GB, 1 GB alatti kapacitású kártyákat felváltsák az elérhető áron kínált több gigabyte kapacitással rendelkező memóriakártyák. Néhány éve még a sokféle kártyaformátum is nehezítette a fotósok életét, mára a SecureDigital (SD) kártyák egyeduralkodóvá válnak, egyre ritkábbak az olyan eszközök, amelyek xD, CompactFlash vagy MemoryStick formátummal működnének. Az SD kártyák elterjedésében jelentős lépés az SDHC formátum kifejlesztése. Az SDHC formátumú kártyák külsőre, súlyra, méretekre nem különböznek az SD formátumúaktól, azonban az SD formátum tárolókapacitása nem haladhatta meg a 2 GB-ot. Az SDHC formátumú kártyák ma már 32 GB-os tárhellyel is elérhetők - ez a méret akár többórányi HD felbontású film rögzítésére és tárolására is alkalmas; így a filmesek számára is megfelelő méretű tárhely áll rendelkezésre az SDHC kártyákon. A nagysebességű sorozatfényképezéshez, filmezéshez azonban nagy sebességű memóriakártyákra van szükség. Sorozatfényképezéskor számos fényképezőgép nem menti azonnal a kártyára a képeket, hanem 2-4 fényképet egy gyorsan írható belső memóriában tárol, és innen írja a fényképeket a memóriakártyára. A belső memória kapacitása azonban jóval kisebb a kártya kapacitásánál, ezért csak néhány kép tárolására alkalmas. Ha a kártya sebessége eléri a belső memória írási sebességét, akkor viszont nincs szükség a belső memória használatára - így, amennyiben fényképezőgépünk lehetővé teszi, gyakorlatilag addig készülhetnek a sorozatképek, amíg a kártya be nem telik. Akciófényképezéshez, sportfotózáshoz ezért elengedhetetlen a leggyorsabb memóriakártyák használata. Hasonlóképpen a sorozatfényképezéshez, a filmezéshez is nagy sebességű kártya szükséges, hiszen jó minőségű képek sorozatát kell a kamerának folyamatosan rögzítenie. HD minőség esetén ez - tömörítéstől függően - másodpercenként tekintélyes mennyiségű adat, amit azonnal rögzíteni kell. Amíg nem álltak rendelkezésre nagy sebességű kártyák, addig a videokamerák a felvétel ideje alatt merevlemezre rögzítették a filmeket, és a felvétel leállítása után lehetett a filmeket a memóriakártyára másolni. A nagy sebességű SDHC kártyákra viszont azonnal, közvetlenül képesek a videokamerák a filmfelvételt rögzíteni - ilyen például a Verbatim HD Video SDHC kártyája, amit a leggyorsabb, 6. adatsebesség-osztályba soroltak, bár írási és olvasási sebessége bőven meghaladja a sebességosztály által előírt minimumokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy HD felbontású filmek is közvetlenül rögzíthetők a kártyán, beépített merevlemez használata nélkül. A sportolókat, akciójelenetet fényképező fotósok sem maradnak a legizgalmasabb pillanatokról, ha a HD Video SDHC kártyát használják. Kábel, vagy kártya és olvasó? Egyre több számítógépbe építenek memóriakártya-olvasót, a notebookokban, márkás asztali számítógépeken egyre gyakrabban találkozunk a kártyákat fogadó nyílásokkal. Ebben az esetben a kártyát a fényképezőgépből, kamerából kivéve és a számítógép olvasójába helyezve a legegyszerűbb a képeket, filmeket a számítógépen megtekinteni, dolgozni rajtuk és menteni őket. Így a munka alatt a kamera a táskában maradhat, akkumulátora kényelmesen tölthető. Ha számítógépünkön nincs kártyaolvasó, vagy a kártyaolvasó nem alkalmas a kamerában használt memóriakártya olvasására, akkor érdemes külső kártyaolvasót beszerezni - ezek használata ugyanis jóval kényelmesebb, mint a kamerát a számítógéppel összekötő kábelek használata. A kártyaolvasók általában USB csatlakozóval kapcsolhatók a számítógéphez - az olvasó megvásárlásakor figyeljünk oda, hogy, USB 2.0 szabványút vegyünk, a régi, 1.1-es szabvánnyal működő olvasók jóval lassabbak újabb társaiknál. Ilyen például a Verbatim nagysebességű kártyaolvasója, ami nem csak kis helyet foglal, de a képek másolásának a sebességét az olvasó nem korlátozza, kizárólag az olvasóba helyezett memóriakártya sebessége meghatározó. Tárolás és mentés: külső merevlemezek és DVD-k Kiindulásképpen érdemes leszögezni, hogy nem kifizetődő képeinket, filmjeinket memóriakártyákon tárolni. A memóriakártyák praktikus mobil eszközök, könnyedén mozgathatjuk velük képeinket a kamera és a számítógép között, - viszont kapacitásukból adódóan - körülményes nagy mennyiségű felvételt memóriakártyákon tárolni.
2009. május 8. A digitális fotó általánosságai A digitális fényképezés az utóbbi néhány évben hihetetlen gyorsasággal terjedt el mind a hétköznapi felhasználók körében mind pedig a professzionális "szakmában". A fizikai-kémiai alapú hagyományos fotózást legkorábban a gyorsaságot és mobilitást igénylő fotóriporterek váltották föl a digitális képkészítésre. A nem professzionális oldalon viszont egy érdekes jelenségre figyelhettünk föl, miszerint - ahogy az a korábbi időkre jellemző volt - először nem az amatőr és családi fényképezők kezdték el nagy számban használni a digitális apparátusokat, hanem az egyébként is számítógépekkel dolgozó grafikai stúdiók munkatársai és maguk a számítástechnikával foglalkozók valamint a computerek iránt fogékony amatőr fölhasználók. Mára persze "helyre állt a rend", mert a csúcsokon a profi fotográfusok igényei szerint szabják a technológiai fejlesztések irányát, míg az amatőrök és a hobbiból fényképezők a korábbi csúcstechnológiákat kapják meg mind kényelmesebb további szolgáltatásokkal bíró gépek formájában. A legújabb trendeknek megfelelően már a mobiltelefonokban és a tenyérnyi számítógépekben is megjelentek a családi fotózást kielégítő 1- 2 megapixeles beépített kamerák. Nézetem szerint a digitális fotót két nagyon fontos elem különbözteti meg. Az egyik, hogy míg a hagyományos analóg alapú módszerrel csak a már ténylegesen létező fizikai, kémiai tulajdonsággal rendelkező jelenségeket, tárgyakat, személyeket, stb. tudom lefényképezni, megörökíteni, addig a digitális képrögzítéssel olyan dolgokat is megjeleníthetek, amelyek sohasem léteztek, nem valóságosak, hanem mesterségesen generált elektronikus jelekből összeálló képek. Egyszerűbben mondva az előzővel csak azt tudom megörökíteni, ami van, a digitális képalkotással pedig azt is ami nincs. A másik nagyon fontos különbség, hogy a hagyományos negatív-pozitív technikát nagyításban szeretjük viszontlátni, tehát fotótárgyként, míg a digitális képeket különböző interface-eken keresztül (elektronikus kereső, monitor, televízió képernyő, projektor) is szemlélhetjük. Azonban amíg ily módon vannak képeink, addig nem beszélhetünk fotográfiáról, már csak azért sem, mert lehet, hogy más jellemzői is ott lapulnak a látvány "mögött" azaz tartalmazhatnak hozzárendelt szöveget, zenét, hangot, mozgóképet, stb. Véleményem szerint az alkotói döntésnél illik figyelembe venni a választott technika előnyeit, vagy éppen korlátait. Nyilván nagy csábítás a digitális képkészítésnél, hogy a macerás és lassú laborálás kikerülhető, ráadásul a hagyományos fotónál az utólagos korrekció lehetősége igen csekély. De őszintén vizsgáljuk meg, hogy nem a "könnyen gyárthatóság" ígérete és gyakran sztereotip rendszere vezérelt-e bennünket. Tapasztalatból látom, hogy sokszor méregdrágán vásárolt, milliókra rúgó (és gyorsan avuló) technikai rendszeren (digitális kamera objektívekkel, erős számítógép, nagyméretű monitor, minőségi printer és hozzávalók révén) készülnek el olyan jellegű képek, amiket tizedannyi befektetéssel hagyományos úton is elő lehetett volna állítani. A digitális képkészítés szerintem akkor indokolt, ha a digitális lehetőségeket is hozzáadjuk, illetve kihasználjuk egy-egy kép készültekor és másképp nem állítható elő, azaz a képalkotás "dramaturgiája" is igényli. No persze kreativitásunk itt sem merülhet ki egy alapképre ráeresztett Photoshop filternél. Használjuk mindkét technikát és művészeti célunk szabja meg, hogy mikor melyiket. A digitális kamerák tökéletesedése és a jövő technológiai fejlesztései fogják végérvényesen tisztázni, hogy a hagyományos fényképek kora mikor ér véget, vagy válik egy szűk fotóművész réteg exkluzív lehetőségévé. Természetesen ki is nyomtathatjuk digitális állományainkat "analóggá" - immáron valós fotótárggyá - téve azokat. A kinyomtatott "kézzel fogható" fénykép mélyebben rögzül tudatunkban, mint a csak elektronikusan látott, érzékelt kép, ami hamarabb a feledés homályába merül. Egyébként is elmondható, hogy az elektronikus képek sajátja és jellemzője, hogy gyors felvillanásuk után a következő kép már törli is az előzőt, nem sok nyomot hagyva bennünk. A digitális képek megtartásának és memorizálásának egyik lehetséges módja, ha "analóg" módon kinyomtatjuk, kiprinteljük, és képtárgyat hozunk létre, mint hagyományos fényképeinkből. Ezt többféleképpen tehetjük meg. Lambda print Ez a technológia már a normál tintasugaras nyomtatás idejében, de az archív printek előtt jött létre. Nyomtatásról itt a szó szoros értelmében nem beszélhetünk, talán a lézeres levilágítás pontosabban kifejezi ennek a hibridnek nevezhető eljárásnak a pontos meghatározását. Lényege, hogy a negatívot helyettesítő digitális képfájlt hagyományos színes fotópapírra világítja le soronként egy Durst Lambda típusú berendezés, majd az így "lenagyított" papírt a továbbiakban normál laborban dolgozzák ki a színes (RA 4-es) hívásnak megfelelően. Az elképesztő és kifogástalan minőséget egy lézerfej biztosítja, melynek képpontjai enyhén életlenek, így fordulhat elő, hogy nyomdában használatos nagyfelbontású nagyítóval sem láthatjuk a képet alkotó bevilágított pontokat. A képek nagyságát a tekercs szélessége határozza meg, ami néhány centiméterrel több, mint egy méter. Tapasztalatból tudom, hogy költségkímélő, tökéletes színes papírképek állíthatók elő nagyméretben is, amit a Kodak Digital Paper is biztosít (természetesen RC hordozón, de hát melyik színes fotó nem RC alapú). Újabb információk szerint megkezdték hasonló elven muködtetve a fekete-fehér fényképek készítését és kézi laborálását is. (korábban ezek is színes papírra kerültek). Sikeres megoldásnak bizonyulna, ha a fekete-fehér baritált papírok használata is megoldódna (technikailag csak a tekercsben való megléte az előfeltétel), így a digitális kép kontra muvészeti fotó-mutárgy problematikája egy csapásra feloldhatóvá válik. A tintasugaras nyomtatás // Normál print Más néven bubblejet, vagy inkjet technológiának is nevezik és lényege, hogy digitális képfájlból az adott hordozóra apró fúvókákon át szinte láthatatlan méretu festékpontokat lövell a nyomtató, sorról sorra alakítva ki a megjelenő képet. Ma már parányi mértékegységben piktoliterekben adják meg a nyomtató által egy pontba kilőtt festék mennyiségét. Az ilyen típusú nyomatok kezdeti technológiai hibája a kis felbontás és az elvárható ideju tartósság hiánya volt. Rövid ideju reprezentációs céloknak még csak-csak megfelelt, de az archiválás feltételeinek semmiképpen sem. Ez azt jelentette, hogy néhány napos kereskedelmi kiállításokon, kültéri reklámokon megfelelő bemutatási módnak bizonyult, de muvészeti nyomatként elfogadhatatlan volt. Színhelyessége és színtartóssága is kívánni valót hagyott maga után, egy szobafalra akasztott print egy-két hónap alatt elvesztette kontrasztját, színtelítettségét és kifakult (legtöbbször már közvetlenül a nyomtatás után megjelent szürke fátyolossága is zavaró volt). A gyenge végeredmény és alapanyagainak költséges volta is sokáig távol tartotta a muvészeti fölhasználókat. A tintasugaras nyomatnál általában azonos márkájú, vagy a gyártó által ajánlott anyagokkal érhettük el a legjobb minőséget. Mára ez annyiban módosult, hogy egyre többen gyártanak alternatívát jelentő papírokat (pl: Canon, Epson, Hewlett-Packard, Kodak), míg a festékek tekintetében nem nagyon térhetünk el az eredetitől. (Más gyártó által készített, utángyártott tintákkal a nyomtatófejet nem tartalmazó patronoknál - amikor az a printerben található - az újratöltés sem ajánlott, mert, ha netán egyszer beszárad vagy eldugul, akkor az egész gépet ki lehet dobni.) A normál tintasugaras nyomat az egyszerubb fotónyomtatáshoz szánt papírok használatával makettkönyvhöz, prezentációs célokra, pályázathoz, portfólióra, kereskedelmi és reklámcélra a leginkább megfelelő. Komolyabb muvészeti nyomatként szóba sem jöhet, de az tény: a mupiacon és muvészeti múzeumok közegében nem forognak ilyen technikával alkotott képek. Lehet, hogy konzervatívan ragaszkodnak bizonyos fotográfusok, gyujtők és múzeumi kurátorok az archív minőségu fotográfiai képekhez, de meg kell érteni, hogy egy kialakult értékrendszerről van szó és az ilyen viszonylatokat a közmegegyezés is befolyásolja. Az erre szolgáló megoldást az alább tárgyalt technikák jelenthetik. A tintasugaras nyomtatás // Archív (pigment, giclée) print A digitális nyomatokkal szemben a fotómuvészek részéről a legtöbb érv a papírválaszték szukössége és a print időtállósága miatt hangzott el leggyakrabban. Valljuk be, hogy ez jogos is volt. Mindaddig, míg az előbbi kifogásokat megszívlelve a gyártók komoly fejlesztésekbe nem kezdtek, élükön - a most is elöljáró - Epson és Hewlett-Packard. A nemrég még kuriózumnak számító archív tintával ellátott patronokat muködtető nyomtatók sorra jelennek meg más gyártók palettáján is, gyakorlatilag viszont e két cég festékeit tekinthetjük a legfejlettebb és legmegbízhatóbb megoldásnak. Mára tisztán látható a fejlesztés két iránya: az egyik a kereskedelmi nyomat készítésé, a másik a fotómuvészek igényeit megcélzó archív minőségu muvészeti (fine art) printeké. Az előbbinél a technológiai tökéletességre - színhelyességre, tónusértékekre, színprofilok beágyazására, azonos gyártói papírtípusok használatára - kellett hangsúlyt fektetni, míg a muvészeti rangú nyomatoknál a fekete és szürketónusok árnyalatgazdagságáról, az archív jellegu nyomattartósságról és a szélesebb köru muvészeti papírok befogadásáról kellett gondoskodni a gyártónak. Itt álljunk meg egy pillanatra. Míg az előző, kereskedelmi és nyomdaipari jellegu felhasználás fejlesztések sorozatán áteső evolúciója azt eredményezte, hogy könnyebbé vált a professzionális nyomatok készítése, addig a fotómuvészeti színvonalú printelés csak manapság kerülhet szóba. A fejlesztőknek a fotómuvészek megcsontosodott nézeteivel is meg kell vívniuk a csatát, miszerint az újabb technológiákkal előállítható nyomatok immár a fotó-mutárgyakkal szemben támasztott követelményeknek is eleget tesznek. Jelenleg az archiválási időtállóság határa 150-250 év, és ez bizony elegendő érv kell legyen a legkonzervatívabb muvészfotósok számára is. A bevizsgálásokat a Wilhelm Imaging Research (www.wilhelm-research.com) végzi és az "apró betus" kitételek szerint belső térben és üveg alatt tesztelték a különböző médiákon megjelenő printeket. Erre mondhatjuk, hogy ha a fele igaz, már akkor is nagyon jó kondíciókat biztosít a fényképeink megtartásához. Az alternatív papírgyártók magas színvonalú termékei pedig tovább fokozhatják a fotográfusok bizalmát. A Hahnemühle (www.hahnemuehle.de) úgynevezett digitális réteggel bevont muvészi papírkollekciója archív minőséget biztosít, mert az Art Line sorozata természetes merített papír, ami egyben savmentes is. A kollekció sokféle szövetszerkezetben, színezetben, méretben és vastagságban kapható, sőt igény szerint vászonként is rendelkezésre áll. Archív tintát (Archival Ink, Ultrachrome K3) használó nyomtatókkal fotómuvészeti alkotások megvalósításához kifejezetten ajánlott és bátran állítható nem marad el a hagyományos laborálás minőségétől. Az pedig már csak idő kérdése, hogy a fotómuvészek, múzeumi kurátorok, galériák és a gyujtők egyaránt elfogadják, muvészeti értéku mualkotásként. Ide tartozónak vélem egy hazai cég tevékenységét, akik az úgynevezett giclée (ejtsd: zsiklé) nyomatokra szakosodtak. A giclée nyomtatás muvészeti kategória, amit külföldön ismernek, elfogadnak és a megfelelő helyen besorolták a meglévő képzőmuvészeti technológiák közé. A giclée szó francia eredetu, a fröcsköl, rászór értelemben a tintasugaras nyomtatásra utal. A giclée technika hátteret ad a hagyományos festészet, a grafika, a fotográfia és a legfiatalabb számítógépes alkotások megjelenítéséhez. A giclée technika három fő ismérve a tökéletes minőség, a hosszú - akár több száz évet is átfogó - élettartam és az egymással megegyező példányok előállításának lehetősége. Azok az alkotók, akik felismerik a giclée értékeit saját mualkotásaikat zárt sorozatok kiadásával nagyobb közönség számára teszik elérhetővé. Az alkotó, a kiadó és a nyomtatást végző stúdió közösen megegyeznek abban, hogy a muvet milyen méretben, milyen példányszámban milyen muvészeti alapanyagra készítik el. A muvész által elfogadott próbanyomat alapján készülnek el a sorozat egyforma - sorszámozással és a muvész aláírásával ellátott - példányai. A sorozat minden egyes példányát kísérőlevéllel, tanúsítvánnyal, újabban hologramos azonosítóval látják el. Ezek a dokumentumok igazolják a nyomat eredetiségét és határozzák meg értékét, egyben biztosítékot jelentenek a muvész és a vásárlók számára, hogy a mualkotás digitális formában sem adhat módot visszaélésre. A nyomatókat folyamatos ellenőrzés mellett nagy felbontásban, hosszú élettartamú pigment-tintával a kiválasztott muvészi alapanyagra készítik el. A nyomatokkal együtt kiállítják a tanúsítványokat és minden helyre rákerül az alkotó kézjegye és a megfelelő sorszám. Az elkészült sorozat így kerül be a mukereskedelem értékesítési rendszerébe. Barta Zsolt Péter
Tudtad-e... ...hogy a Digigraphie® az Epson minőségi tanúsítványa?
Digigraphie® by Epson - a művészet új horizontja A Digigraphie® egy pontosan meghatározott feltételek és szigorú felhasználási szabályok alapján alkotott minőségi tanúsítvány, amely művészi anyagok korlátozott példányszámú megalkotását és reprodukálását teszi lehetővé. Minden alkotáshoz egyedi digitális másolat készülhet, amely számozott, leltározott és az alkotó aláírásával van ellátva. Az Epson több éves kutatás eredményeként fejlesztette ki a Digigraphie® szabványt, így az általa gyártott nyomtatók, az Epson UltraChrome™ pigmentfestékek, valamint nyomathordozók a legmagasabb színvonalat biztosítják a művészi alkotások digitális reprodukciójához. Kinek szól a Digigraphie® ? A Digigraphie® a művészek számára lehetővé teszi alkotásaik szélesebb köru terjesztését minőségi, korlátozott példányszámú nyomatok segítségével. Az Epson nyomtatási technológiáival a művészek kontrollálhatják anyagaik minőségét és mennyiségét. Az Epson Digigraphie® szabványa megelőzi a plagizálást, mivel minden darab számozott, lepecsételt és a szerző általt aláírt. Minden nyomat egy korlátozott példányszámú sorozat része. Az Epson Digigraphie® szabványa a galériák számára is kiváló lehetőségeket kínál. A Digigraphie® egyik előnye, hogy eredeti műveket kínál. A Digigraphie® művészek által készített minden egyes nyomat valójában egy eredeti alkotás számozással és aláírással ellátva. A galériák ezáltal korlátozott példányszámú sorozatot adhatnak el az eredeti művekből. A nemzeti és magánkézben lévő múzeumok ezentúl korlátozott példányszámú, minőségi reprodukciókat kínálhatnak a látogatóknak. Az Epson Digigraphie® szabványa révén a látogatók kedvenc festményük vagy fotójuk különleges és tartós másolatával térhetnek haza. Tudtad-e, hogy az Epson UltraChrome HDR (High Dynamic Range) tinták nyomtatják a legszélesebb színteret? Az Epson UltraChrome HDR (High Dynamic Range) tinták az új narancs és zöld színkomponenseknek, valamint az új MicroPiezo™ TFP (Thin Film Piezo) nyomtatófejnek köszönhetően következő generációs minőséget, még szélesebb színteret és finom átmeneteket kínálnak. Az Epson UltraChrome HDR tintarendszer ideális proof, fotó, fine art és egyéb grafikai alkalmazásokra. A korábbi fejlesztések alkalmával az Epson UltraChrome K3 tinták révén jelentősen javult a tintasugaras nyomtatási minőség. Az UltraChrome HDR tintarendszer kifejlesztésével az Epson tovább emelte a lécet a pigment tinták teljesítménye terén. A teljes tintakészlet 10 színkomponenst tartalmaz: átállás nélkül cserélhető fotó- és matt fekete, szürke, világosszürke, cián, világos cián, vivid magenta, világos vivid magenta, sárga, zöld és narancs. A tintarendszer tartalmazza a zöld és narancs színkomponenseket, amelyek által lényegesen szélesebb színtér érhető el, a narancs és zöld színek pedig egyszeruen és pontosan reprodukálhatók. Legyen szó kiállított nyomatokról, promóciós anyagokról, proofokról, a színek különböző megvilágítási feltételek mellett sem változnak. A színek állandósága a legnagyobb kihívás a tintasugaras nyomtatók számára. Az Epson UltraChrome HDR tökéletesen kiküszöbölte ezt a problémát a gondosan kialakított tintaösszetétel és a három különböző árnyalatú fekete színkomponens által. A rendkívül pontos színkontrollnak köszönhetően a különböző felbontású nyomatok esetén sincs színeltérés, az árnyalat átmenetek pedig rendkívül finomak még az erősen telített területeken is. Epson UltraChrome HDR tinták gyorsan száradnak, a színek percek alatt stabilizálódnak a különböző típusú hordozókon. A különleges tintaösszetétel megóvja a nyomatokat a fakulástól; a színes nyomatok 75, a fekete-fehér képek 200 évig megőrzik nyomtatáskori minőségüket. A pigment részecskéket körülvevő speciális gyantaburoknak köszönhetően a nyomatok vízállóak. Epson UltraChrome HDR tintarendszert az Epson Stylus Pro7900 és 9900 nyomtatók használják. Tudtad-e, hogy az Epson egyedülálló fejlesztése a tintasugaras nyomtatók területén a Micro Piezo technológia? A fúvókákba épített piezo kristály feszültségváltozás hatására megváltoztatja alakját. Ez az alakváltozás lövelli ki a tintát a nyomathordozó felületére, szabályos gömb alakú tintacseppeket hozva létre. Az aktív folyadékfelület szabályozásnak (Advanced Meniscus Control) köszönhetően nem képződnek leváló, úgynevezett szatellit cseppek. A Változó Cseppméret technológia (Variable Sized Droplet technology) által a nyomtatás pontos és gyors. Az Epson Micro Piezo technológiával a tintacseppek precízen, a megfelelő méretben pozícionálhatók a papíron. Ennek a pontosan vezérelhető, hideg nyomtatási eljárásnak további előnye, hogy nem károsítja a nyomtatófejet. A Micro Piezo technológia főbb előnyei: rendkívül nagy pontosság, ezáltal egyedülálló minőség - nagy nyomtatási sebesség - hosszú élettartamú nyomtatófej Tudtad-e, hogy az Epson Stylus Pro 7900 & 9900 kapta a European Digital Press legjobb proof eszköznek járó díját? A European Digital Press (EDP) Association az Epson Stylus Pro 7900 és 9900 nyomtatóknak ítélte az "Év Legjobb Proof Készüléke" díjat 2009-ben. Az EDP nyomdaipari szakértőkből álló zsurijét leginkább az UltraChrome HDR (High Dynamic Range - nagy dinamika tartományú) tintái, az egyedülálló MicroPiezo ™ TFP (Thin Film Piezo) nyomtatófej-technológia, valamint az opcionális Epson SpectroProofer™ spektrofotométer nyugözte le. Az Epson Stylus Pro 7900 és 9900 az Epson UltraChrome™ HDR tintát használja, amellyel a legszélesebb színtér érhető el a piacon jelenlévő tinták közül. A tintarendszerrel a MicroPiezo TFP nyomtatófej tökéletesen dolgozik együtt, nagy sebesség mellett szabályos gömb alakú tintacseppeket hoz létre, ezáltal garantálva a lehető legjobb képminőséget. Ezen felül az opcionális Epson SpectroProofer™ spektrofotométer a 7900-ast és 9900-ast garantáltan megbízható, konzisztens és megismételhető teljesítményt nyújtó próbanyomat-igazoló és nyomtatókalibráló megoldássá teszi. Az Epson Stylus Pro 7900 és 9900 díjnyertes nyomtatókat Amszterdamban a FESPA Digital kiállításon is bemutatják 2009. május 12-14 között. Tudtad-e, hogy az Epson a korábban már elindult, a konzumer kategóriás nyomtatókra vonatkozó Collect&Recycle nevű programot a nagyformátumú nyomtató kellékanyagokra is kiterjeszti? A kezdeményezés lényege, hogy a nagyformátumú nyomtatók kiürült tintapatronjait egy futárszolgálat szállítja vissza az Epsonhoz. Ez a szolgáltatás partnereink számára teljesen ingyenes. A nagyformátumú nyomtatóval rendelkező partner a www.epson-europe.com/environment/collectandrecycle weboldalon történő regisztráció után igényelhet gyujtődobozt. Ha a leszállított gyujtődoboz megtelt kiürült tintapatronokkal, az Epson elszállítja azt, valamint szükség esetén újabb dobozról gondoskodik. A patronokkal megtelt dobozokat a vállalat luxemburgi központjába szállítják, ahol a kellő mennyiség beérkezése után az újrahasznosítással foglalkozó holland cég, a SIMS gondoskodik a muanyagok és fémek minél jobb hatékonyságú újrafelhasználásáról. A begyujtött patronok 100%-át újrahasznosítják: a muanyagokból újabb patronok készülhetnek, míg a fém alkatrészeket beolvasztják és más ipari alkalmazásokban használják fel.
2009. április 22. Blurb!
A Blurb a világ egyik legnagyobb fotókönyv gyártója, mely évente több mint egymillió könyvet készít. A cég nemcsak könyveket állít elő, hanem egy olyan közösséget is létrehozott, ahol a könyveket kedvelők és készítők otthonra leltek. A Blurb hitvallása A Blurb egy cég és egy közösség is egyben, amely szenvedélyesen hisz a könyvek örömében - legyen szó olvasásról, elkészítésről, megosztásról vagy értékesítésről. A borítón a saját neveddel ékeskedő könyvet a kezedben tartani igazán lenyűgöző érzés; ez egy olyan érzés, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. Mi a Blurb-nél, mint szoftverfejlesztők, dizájnerek és profi kiadói munkatársak egy egyszerre hihetetlen és nyilvánvaló dologra jöttünk rá: nincs rá megfelelő magyarázat, miért lenne szükség hosszú évekre, különleges technikai tudásra, vaskos pénztárcára vagy magas beosztású barátokra ahhoz, hogy kiadjunk egy könyvet. Ezért összedugtuk a fejünket és egy olyan kreatív kiadói szolgáltatást alkottunk meg, amely elég egyszerű és ötletes ahhoz, hogy mindenkiből könyvszerző válhasson - minden bloggerből, szakácsból, fotográfusból, szülőből, utazóból, költőből, háziállat tulajdonosból, üzletemberből, mindenkiből. (Magyarul TEbelőled is). Miért is érdemes Blurb könyvet készíteni? A Blurb-nél készített albumainkkal kimagasló minőségben prezentálhatjuk portfoliónkat, fényképeinket. Nem kell lefűzőmappákkal, képsarkokkal és egyéb körülményes megoldásokkal pepecselnünk, ráadásul a professzionális megjelenésnek köszönhetően különleges formában mutathatjuk be remekműveinket a világnak. Egy 40 oldalas fotóalbumot már 15 euróból, azaz megközelítőleg 4500 Ft-ból megúszhatunk házhozszállítással együtt, így nagy beruházás nélkül élvezhetjük a saját magunk által készített könyv örömeit!
A Blurb most egy különleges akcióval lepi meg a fotóskönyvek iránt érdeklődőket: A könyvkészítés mostantól nem csak a professzionális fotósok kiváltsága. Saját képeinkből pillanatok alatt, a könyvesboltok polcain virító fotóalbumokkal megegyező minőségű könyveket készíthetünk. Legyen szó szeretteink vagy saját magunk megajándékozásáról, a Blurb-bel egyedi formába önthetjük képeinket, illusztrációinkat és szövegeinket. Készítse el saját könyvét még ma és éljen a 7 eurós kedvezménnyel*, melyet 2009. június 30-ig használhat fel, ha rendelésekor megadja a kódot: cultiris *A kedvezmény igénybevételéhez min. 15 eurós megrendelésre van szükség, a kóddal felhasználónként csak egyszer lehet élni és csak a megrendelő saját maga által összeállított könyvekre érvényesíthető. A kódot az elkészült könyv megrendelésének elküldésekor lehet megadni.
2009. április 8. Fotó-műtárgyak érvényesítése és értékesítése Helyzetkép A fényképek elkészültével és bemutatásra való felkészítésével nem záródik le a velük való tevékenység, hiszen a következő fázis, hogy a műveket nyilvánosságra hozzuk. Sajnos Magyarországon mind a ma napig nem alakult ki valódi és folytonos fotókurátori tevékenység, mely segítené a fotográfust, hogy művei menedzselésének nehézségeit átvállalja és kellő információval rendelkezve kiállításokon, múzeumi gyűjteményekben vagy netán gyűjtőknél juttassa érvényre. Mivel ennek - máshol jól működő - rendszerét nem is ismeri sok fotográfus, ezért ezt nem tartja fontosnak. Egyszerűen "nyomulásnak" véli, ha valaki ilyen irányú tevékenységet folytat, de nagyot téved, mert az alkotónak nem önmagát vagy nevét kell ismertté tennie, hanem a műveit. Üres vagy botrányos önérvényesítés helyett a művek minél szélesebb körű, országhatárokon is túlmutató megismertetése kívánatos. Hazai fotókurátorok híján viszont a fotográfus feladata, hogy munkáit eljuttassa azokhoz a galériásokhoz, külföldi fotókurátorokhoz, művészettörténészekhez, vagy fotóértő szakemberekhez, akik nélkül ritkán lehet kiállítási intézményes keretek közé kerülni. Sajnos itthon, elsősorban magának a fotográfusnak kell műveinek jellegét és annak megfelelő közegét behatárolni, aminek elengedhetetlen feltétele az egyetemes fotótörténet ismerete és a jelenkori vagy kortárs fotográfia nemzetközi színpadára való rálátás. Ezen ismeretek hiányában hogyan tudná meghatározni, hogy mely szegmensbe "férnek" bele munkái, kikkel kell kapcsolatba lépnie, hogy műveit a legmegfelelőbb helyen szerepeltesse? A kapcsolatfelvételhez azonban szerteágazó és széleskörű külső információkra van szükség. Be kell tudnia azonosítani, hogy munkái milyen kiállítóhelyek, galériák, környezetébe illik bele, melyik kurátor milyen típusú fotográfiák iránt érdeklődik általában és hogyan lehet külföldi fesztiválokra, találkozókra, fotóvásárokra bekerülni és mindezeken keresztül kapcsolatokat építeni. Hazánkat tekintve nem állunk jól az információval való ellátottság területén sem. Ennek oka a kevés fotós szaklapban keresendő, ezen kívül az írott és elektronikus sajtó érdektelensége is hozzájárul. Általában is elmondható hogy a kortárs művészet műkereskedelmét tekintve jelenleg zavaros helyzet uralkodik Magyarországon, a fotó műkereskedelméről nem is beszélve. Nincs a köztudatban és a közbeszédben, hogy a fotográfia mekkora értékű műtárgyakat jelent a műpiacon. Információkeresés A pontos információkhoz való jutás nagyon sok időt emészthet föl és rengeteg utánajárást kíván, majdhogynem a ráfordított idő megegyezik a fotók létrehozásának idejével. Megtehetjük a különböző országokban megjelenő "analóg", nyomtatott úgynevezett guide-okon keresztül, vagy ma már az Internet is segítségünkre lehet. A kezdeti tájékozódáshoz elsősorban a European Photography Guide-ot ajánlom, ami angol nyelven, Németországban jelenik meg és manapság a 8-as sorszámú összeállítás az aktuális. Jelenleg 3000 fotóval Portfólió szerkesztése A legmegfelelőbb forma, ha egy "mobilizálható" portfóliót készítünk munkáinkból, amit aztán folyamatosan bővíthetünk és az éppen számunkra aktuális szempontok szerint át is szerkeszthetünk. A portfólió elkészítésekor érdemes azonban néhány fontos válogatási és technikai dolgot is figyelembe venni. Elsősorban, hogy milyen célra készül az adott válogatás. Eddigi munkásságunk egész keresztmetszetét szeretnénk bemutatni egy muzeológusnak, vagy kiállítási, publikálási célzattal kurátoroknak, galériásoknak, kiadónak csak egy-egy frissebb szegmensét. Netán fotógyűjtőknek szeretnénk prezentálni. Merthogy mindenképpen szelektíven kell munkáink között "rendet" és "trendet" teremteni és nem elég, ha pusztán egybeszerkesztjük. Nem is beszélve arról, hogy érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy ezáltal képződik - divatos szóval - "arculatunk", ami nagyban befolyásolja a rólunk elsőre kialakuló képet és a műveink érvényesítésének sikerességét. A portfólió összeállításánál a következő szempontok szerint válogathatunk. Gondolati összefüggések alapján, ami tartalmazhat látszólag nem azonos tárgyú képeket, amiket egy bizonyos gondolati vezérfonal köt egybe. Nagyon szigorú és tudatos koncepciót igényel. Mivel általában a fotográfus elfogult a képeit tekintve érdemes egy értő "külső" fotószakíró, vagy művészettörténész tanácsát kikérni és így kialakítani a végső formáját. Be lehet sorolni műfaja szerint is, ami azt jelenti, hogy például dokumentarista képek, riportfotók, tájképek, aktfotók, portréfotók, csendéletek, stb. kerülnek külön-külön csoportosításra. Mindehhez az szükséges, hogy az alkotó hosszan, elmélyülve egy műfajban készítse fotográfiáit, mert a sokféleség ebben az esetben sem meggyőző. Sőt megállapítható, hogy a hazánkban uralkodó "mindenes" fotográfus inkább hátrányt jelent a nemzetközi fotográfiában való érvényesülésnél. Könnyebb felosztanunk stílusjegyei alapján, pl.: színes fotómunkák, fekete-fehér absztrakt fotográfiák, makrofotók, bemozdulásos képek, camera obscura felvételek, stb. Kategorizálhatjuk speciális technológiája alapján például, ha egyedi labortechnikával, ecsettel való előhívással, sajátkezűleg érzékenyített papír használatával, egyedi polaroid technikával, különböző nemes eljárásokkal (pigment nyomat, cianotípia, platinotípia, brómolaj nyomat, stb) készítettük fényképeinket. Jó néhány szempontot föl lehetne még vázolni, de a legfőbb szabály az egységesség keltette összhatásban nyilvánul meg. A "kevesebb, több" elvét követve a darabszámot tekintve egyik Barta Zsolt Péter
|
|
